Közlekedési kultúra: Balkán a köbön

Tény, hogy Jereván milliót meghaladó lakosával az ország legnagyobb városa, gazdasági, kulturális, és politikai központja. És ez meg is látszik, többek közt a forgalomról, a mindennapi nyüzsgésről. Amikor megérkeztem, Maria mondta, hogy nem kell aggódnom a nyitva tartások miatt, Jereván 0-24-es város.  Ez minden téren azért nem igaz, de az üzletek tényleg minden nap nyitva vannak, még vasárnap délután is, és elég későn is zárnak. Ez persze a múzeumokra és a hivatalokra nem igaz, ezek legkésőbb 5-kor bezárnak.  A belvárosban gyakran csak úgy hömpölyögnek az emberek, ami számomra kifejezetten zavaró, mert mindig oda kell figyelni, hogy ne menjek neki senkinek, és ez eléggé elvonja a figyelmet a séta közbeni beszélgetésről.

Így nem is meglepő, hogy a helyiek sem gyalogolnak túl sokat. A várost keresztül kasul hálózzák be a tömegközlekedési vonalak, és több taxi van az utakon, mint Manhattanben. Viszont a tömegközlekedésnek semmi köze nincs az Európában, vagy akár Szerbiában megszokott normákhoz. Ettől kicsit tartottam is, és amikor kiderült, hogy az iskolától 5 km-re találtak nekem lakást, rögtön mondtam nekik, hogy inkább legyen lepukkantabb, csak ne kelljen annyit ingáznom. De mivel elég sürgős ügy volt, maradt a messzebbi opció. Riadóztattam is Vrezh barátomat, hogy meséljen a környékről, és az összeköttetésről. Megnyugtatott, hogy Jerevánban nem kell félnem a „rossz környékektől”, mert a közbiztonság mindenhol elég jó. Viszont azt is mondta, hogy sajnos 20-30 perc tömegközlekedésre számíthatok. Ez így is lett, és be kell vallanom, ez okozta a legnagyobb kényelmetlenséget, de mára elmondhatom, hogy úgy közlekedek a városban, ahogy az itteni emberek többsége. Csak mivel nem ismerem még annyira a járatok útvonalát, valamivel több időt töltök a buszmegállóban. Nem ritka, hogy 15-20 perc várakozás után érkezik meg az áhított fuvarom.

Az örmények a szó szoros értelmében tömegesen közlekednek. Az 50+ férőhelyes buszok ritkaság számba mennek, és az utasszállítás oroszlánrészét a marshrutkák végzik. Rengeteg marshrutka! Előfordulnak még kisméretű buszok is, és mint már említettem tömérdek taxi. Van néhány troli vonal is a központban, de azokat nagyon kevesen használják, mert állítólag folyton lerobbannak. Viszont van két EU által szponzorált buszmegállójuk, ahol napenergiával lehet telefont tölteni. Van még egy metró vonal is, ami észak-dél irányban köti össze a város két végét. Biciklisből és bicikliútból csak mutatóban van néhány a szűkebb központban, autókból viszont Dunát lehetne rekeszteni. Még megemlíteném, hogy a biciklis futárkodás itt is feltörekvő üzletág, de kizárólag a belvárosban lehet őket látni. 

Magányos kerékpáros és a Skoda troli: mindkettő ritka jelenség. 

A márkák terén elég vegyes a felhozatal. Az örményeknél a kocsi egy nagyon erős státuszszimbólum. Szeretnek feltűnést kelteni az autóikkal, ebből kifolyólag – és a rossz technikai állapotokból adódóan is – gyakoriak a sufnituning megoldások. Még mindig sokat lehet látni a szovjet típusokból, Lada, moszkvics, Uaz, hogy csak a felénk is ismert márkákat soroljam. Viszont ezekből nem csak a Magyarországon megszokott modellek láthatók: pl. láttam már Lada Samara karavánt, a tuning Lada Niva is nagy divat mindenféle színben, spéci fényezéssel, dísztárcsákkal, sötétített ablakokkal. A fekete ablak általában is nagyon menő, a leglepukkantabb kocsikon is megtalálható, mert azt a látszatot kelti, hogy a gazdája fontos, befolyásos ember.  Viszont rengeteg újabb, nyugati kocsi is száguld az utakon. Ezeket főleg Grúzián keresztül hozzák be Európából többnyire használtan. Ezt a piacot mi is nagyon jól ismerjük, mégsem lehet elmondani, hogy Örményország a használt Opel Astrák országa. A terepviszonyokból, és a fent említett nagyzási hajlamból adódóan a négykerék-meghajtásos és SUV kocsik a legnépszerűbbek. A fekete kocka Mercedes G-Class SUV-ből minden nap el akar ütni vagy kettő. Ezt a fajtát egyébként csak (ящик), azaz jásikként emlegetik, ami oroszul annyit tesz: doboz. Ilyen kocsit csak a legmenőbb üzletemberek, politikusok és fiúgyermekeik vezetnek, ezért nem érdemes packázni velük, mert egy telefonhívás után úgyis nekik lesz igazuk. Ezen kívül észlelhető még egy jelentős Lexus kultusz is, de rengeteg más márka is erősen jelen van.

Egy régebbi Lexus: Imádják...

De a Mercedest még jobban. 

Viszont ez a kép mindent elmond az örmény petrolheadek fantáziájáról. Abból hozzák ki a legjobbat, amijük van. 

A Jasikot nem lehet elég korán kezdeni...

A közlekedésben észnél kell lenni, mert sokkal sűrűbb és gyorsabb, mint akár a pesten megszokott csúcsforgalom. Az autósok nyomják a gázt ezerrel, és meglehetősen agresszívan közlekednek. A zebrán való átkeléshez érdemes kicsit szugerálni az sofőröket, de amikor megvan a szemkontaktus, azért türelmesen átengedik a gyalogost. Nagyon érdekes, hogy a felfestett sávokat sokkal rugalmasabban kezelik, mint Európában. A nagy forgalomban folyamatosan figyelni kell a mellettünk haladókra, mert egyáltalán nem tisztelik a sávokat. Így a sávok ott vannak, ahol az előttünk haladó autók épp közlekednek. Ha a festés ellenére elférne még egy sáv, hát csinálnak. Az irányjelzőt csak a forgalomba való bekapcsolódásra, esetleg kanyarodásra használják, a sávváltáskor nem jellemző, csak nagyon indokolt esetben, pl. amikor dugóban akarnak beturakodni, vagy rögtön 2 sávot váltani.

Dugó a Mashtots Ave-n. (időnként belefutok, csak a képtől eltérően most tél van)
A múlt héten az elnök konvoja miatt ültem egy 20 percet a dugóban.

Az utak tele vannak rendőrökkel, akik valószínűleg maguk sem tudják, mi alapján büntetgetik az embereket, de az embereknek sincs sok fogalmuk a KRESZ-ről, ha van itt egyáltalán olyan. Ennek az oka abban rejlik, hogy a jogosítványok egy jelentős részét – ha jól érettem a különböző magyarázatokat – nem tanfolyam, elméleti és gyakorlati oktatást követően letett sikeres vizsga révén szerzik meg, hanem egy bizonyos összeg befizetésével a rendőrségen. Persze ha sikerül a vizsga, akkor olcsóbb, ha meg nem, akkor jöhet a jól bevált kenőpénz. Arshak házigazdám óva intett tőle, hogy megpróbáljak Jerevánban vezetni, mert a város tele van kamerákkal, amik egyrészt a sebességet mérik, másrészt pedig azt figyelik, hogy a megfelelő helyen állnak-e meg a kereszteződésekben. Ez ismerős, nem?