Jereván, gyere mán!

Habár nagyon vártam már hogy indulhassak Örményországba, a megérkezésem előtt nem néztem utána túl alaposan Jerevánnak (még a Wikipédiát sem olvastam el). Persze a térképekről figyelmes lettem a belváros jellegzetes körparkjára, de a méreteit tekintve nem igazán tudtam mihez viszonyítani, és úgy voltam vele, hogy lesz elég időm felfedezni. Annyit tudtam csak mindössze, hogy a világ egyik legrégebbi városába jövök: idén ünnepli a fennállásának 2800. évét, (!nem vicc!) így elmondhatja magáról, hogy idősebb mint Róma.

A 2800 éves város nyáron, profi fotós lencséjén keresztül

És persze az Ararát! Az Ararát Jereván, és Örményország szent hegye, és egyben nemzeti jelképe, így számtalanszor szembe köszönt az interneten folytatott kíváncsiskodásaim során. Nem csoda, hogy szentként tisztelik, a közelsége ellenére a legtöbb örmény számára elérhetetlen, mivel a török határ túloldaláról magasodik Jereván fölé. Természetesen nem látszódik mindenhonnan, de a megfelelő helyről (pl. Cascade, vagy a Győzelem híd környéke) tiszta időben tényleg fenséges látványt nyújt. Amikor először másztam meg a Cascade lépcsőit, messzibe meredő tekintettel tudakoltam Mariától merre a csudába van az Ararát. Mire ő egyenesen az általam kémlelt felhőkre mutatott: „Ott!” És ahogy jobban megnéztem, amit addig egy bazi nagy felhőnek láttam, hirtelen átalakult az Ararát havas lejtőjévé. Nem csoda, hiszen, olyan hatalmas, és olyan magasan van, hogy az alföldhöz szokott szemem, csakis felhőként tudta értelmezni.  Az Ararát kultusz egyébként mindenhol ott van, a cigarettától kezdve az üdítős dobozokon át, a focicsapaton keresztül a leghíresebb konyakig mindenre rányomják, és persze a festészetben is gyakoriak az Ararátot vagy az Aragats-ot (a legmagasabb hegy Örményország területén) ábrázoló tájképek.  

Jereváni napnyugta télen, a mobilomon keresztül. A Cascade teteje még mindig nincs kész.
Látjátok a nagy felhőt? 

teásdoboz

 Martiros Saryan egyik festménye

Habár Jereván az egyik legősibb város, az épületei ezt nem annyira tükrözik. Elég vegyesen találhatóak modern üveggel fedett toronyházak, és kevésbé modern (szocreál) épületek. A sztálinista emlékezetpolitikának köszönhetően kevés 100 évesnél régebbi épület maradt fenn. Az viszont általánosan elmondható, hogy az épületek kőből vannak, és jellegzetes színüknek köszönhetően kapta Jereván a ’’Pink City”, azaz a rózsaszín város nevet. Amint a helyiektől megtudtam ez a vulkáni eredetű kő a tufa, amely nagy mennyiségben áll az örmények rendelkezésére, és a rózsaszínes árnyalaton kívül még narancssárga és fekete színben is megtalálható (Bővebben, angolul itt). Az épületek többsége vagy a rózsaszínes, vagy a narancssárga kövekből készült, és mivel a kőtéglák árnyalata enyhén eltér egymástól, a házak közelről nézve pepita mintázatot kapnak. Megérkezésem óta foglalkoztat, hogy vajon mi tartja össze ezeket a hatalmas épületeket, mert a kötőanyag jelenléte egyáltalán nem látszik a falak külső felületén. A tufa nem csak a jellegzetes színét, de elég erősen meghatározza a város építészetének stílusát is. Az épületek többsége szabályos, szögletes, mondhatnánk hagyományosan egyhangú, és többnyire hideg hangulatú, de méretük és tömörségük miatt a monumentalitás érzést keltik a járókelőben. A szovjet idők lenyomata lépten-nyomon érezhető legfőképp a szobrokon, és az orosz feliratok miatt is. Megtévesztő lehet, hogy az újabb templomok is nagyjából ugyanúgy néznek ki, mint amiket 1000 évvel ezelőtt építettek, így a modern épületek között sétálva nagy kontrasztot érezhetünk, ha épp belebotlunk egybe. A városban van egy mecset is, amelyet az iráni kormány segítségével újítottak fel. Ide is tettünk egy kitérőt.

Pillanatkép a belvárosból

Az iskolám épülete is épp olyan rózsaszín, mint minden más...

...kivéve a narancssárgás épületeket.

Itt lakom, látod... Szintén rózsaszín tufa.

A száradó ruhák itt az utcakép része. De az élet így is szép. :)

A Megvilágosító Szent Gergely Katedrális a borongós időben épp megvilágosítva

...És kontrasztnak a templommal szemben levő Rossia bevásárlóközpont.

A Szent Szargisz templom beékelődve a lakóházak közé. Spórolni kell a hellyel.

A Kék Mecset utcafrontja este

Másnap délután közelebbről is megnéztük a mecset. Az évszak miatt sajnos nem tudtuk megcsodálni a gyönyörű szökőkút és kert, viszont meglepődtünk a kedves müezzin, aki megmutatta az egyetlen minaret!

Egy másik tényező, ami a város legszűkebb központját leszámítva mindenhol jelen van, az a gázvezeték. Olyan érzésem van Örményországban, mintha itt meg szerették volna valósítani windows csöves képernyőkímélő animációját. Az utak mellett a föld fölött futó hatalmas vascsövek tényleg mindenhol ott kígyóznak. Az útkereszteződésekben és a kapubejárókban elemelkednek a földtől, kis csőkapukat alkotva, melyek alatt az autók és az emberek egyaránt bújj-bújj gázcsövet játszhatnak. A múltkor egy parkban sétálva vettem észre a földön kígyózó csövet, és konstatáltam, hogy még az ide látogatók esztétikai érzetének a kedvéért sem képesek rendesen leásni a csöveket – persze, hogy mi a rendes az egy relatív fogalom – de azért a park területén befestették zöldre, szóval a szándékot éreztem.

Yerevan feliratú padok mindenhol megtalálhatóak.

Maximum ennyire ássák le.

Bújj-bújj gázcső...

Az utcák tisztasága is eléggé relatív. Otthon is vannak szemetes környékek, de itt az eldobált szemét mennyisége mindenképp számottevő. Egyik éjszakai hazautam során Vrezh barátom szánakozva mutatott a taxiból a sanyarú sorsú láthatósági mellényes alakokra, akik minden este vesszősöprűikkel végzik a sziszüfoszi munkájukat a száguldozó autóktól csupán centiméterekre. Jobb helyeken ilyen munkára erre kifejlesztett gépeket használnak. Itt még erre nincs keret sajnos. Habár a városi utakat, utcákat éjszakánként felsöprik, a félreesőbb helyeken jól látható, hogy mennyire szemetelnek az emberek. Természetesen a nejlonzacskók – akár csak Szerbiában – itt is ingyen vannak a boltban, sőt a kasszás mellett külön személyzet végzi a megvásárolt termékek szatyorba pakolását. Általában 15-6 éves forma nyurga, de illedelmes srácok. Véleményem szerint az örmény nép nincs tudatában milyen szép hely adatott lakóhelyükül, és sokkal többet tehetnének a tisztaságának megőrzéséért.